A Hármas-Körös vidéke Békés megye nyugati részét foglalja magában. Egykor ezen a területen fekvő települések mindegyike közvetlen kapcsolatban állt a folyóval, de az idők során - részben a folyók "vándorlása", részben a XIX. századi folyószabályozási munkák miatt - ma már csak Békésszentandrás, Szarvas és Gyomaendrőd fekszik közvetlen közelében. Csabacsüd, Kardos, Örménykút, Kondoros és Csárdaszállás csak közvetetten, a belvízcsatornák révén kapcsolódik hozzá.

   A vidék történelme az őskorig nyúlik vissza. A feltárt leletegyüttes alapján az i. e. V-IV. évezred emberi kultúráját Körös-kultúrának nevezték el. E kultúra a benépesedés első nagy korszaka volt, a későbbi leletek a különböző népcsoportok folyamatos, egymást váltó jelenlétét bizonyítják.

   A honfoglaló magyarok a IX. században érkeztek ide. A megye területét a Gyula és a Vata (Csolt) nemzetség szállta meg. A XII. századig számos apró település alakult ki, ezt bizonyítják a fennmaradt írásos emlékek is. A XV. század a térség török hódoltság előtti fénykora volt. A vidék 1550 után került véglegesen török kézre, kiűzésük után elvadult, elmocsarasodott pusztasággá vált Békés megye nagy része, így e térség is. A 150 éves török uralmat 200 évre a Habsburg fennhatóság váltotta fel.

   A Hármas-Körös vidékének újkori történelme Békés megye XVIII. századi újratelepítésével kezdődött. A vidék néprajzában, népművészetében meghatározó szerepet játszik az evangélikus szlovákság jelenléte Szarvason, Kondoroson, Csabacsüdön, valamint jelentős a népi textilművesség, a szövés-fonás hagyományait továbbörökítő Szőnyegszövő Kft. Békésszentandráson.
A Hármas-Körös és holtágainak környéke természeti értékeivel közkedvelt kiránduló- és nyaralóhely.