Békésszentandrás felszíne.

Békésszentandrás a Tiszántúlon, a Hármas-Körösnek a XIX. században holt mederré alakított szakasza mellett, Szarvastól nyugatra terül el. Hajdan mezőváros volt, ma nagyközség. Tengerszint feletti magassága 85 m.
A felszínét felépítő rétegeket két csoportba oszthatjuk: pleisztocén képződményekre és a Körös mai alluviumára.
A pleisztocén képződmények: lösz, édesvízi agyag, szürkéskék agyag, majd ezek alatt váltakozva sárga, sárgásszürke, kékes, barna, kékesszürke agyag, homokos agyag és homok rétegek. A lösz itt is, mint a Tiszántúlon általában az ún. ázottlöszként fordul elő.
A pleisztocén képződmények nagyrészt az eróziónak áldozatul estek és ma csak foltokban lelhetők meg 84 m tengerszint feletti magasságban. A pleisztocén képződményektől távolodva a mai Körös meder felé egyre lejtősödő alluviális területre jutunk. A határnak legnagyobb részét ez foglalja el.

Az alluviumon tulajdonképpen két részt különböztetünk meg:
a) a Körös szabályozás előtti széles ártere, melyet az áradások hordalékai egyengettek el,
b) a Körös mai medre.
A két terület között mint átmeneti sávot a Körös kiszáradt haloványainak a maradványait találjuk meg.

   Az alluvium 77-78 m tengerszint feletti magasságban lévő pleisztocén kori zöldeskék iszapos agyag réteg fölé rakódott iszapos barna vasfoltos öntéshomok, barna vasfoltos homokos öntésiszap, barnásszürke iszapos homok, barna vagy sárgásbarna agyagos öntésiszap, fekete réti agyag rétegekből áll.
   Vízszabályozás előtt a Körös a 82,5 m tengerszint feletti magasságnál mélyebben fekvő partmenti határrészeket az átlagosnál kissé magasabb vízállásnál is elborította. Ezen a magasságon a felszín öntésföldekből áll, helyenként réti agyaggal keverve. Itt a nátriumsók és a szénsavas mész kimosása, valamint a gyakori iszap lerakódás miatt sómentes, mészszegény agyagtalaj keletkezett. A 82,5-83,5 m szinteket a Körös csak a tavaszi és őszi nagy áradások idején öntötte el. Ennek a szintnek a talajából a nátriumsókat az árvíz már nem oldotta ki, az átnedvesedés folytán az altalajba lemosott sók pedig a felületi párolgás szívó hatására a száraz meleg évszakokban újra visszajutottak a feltalajba, amiért ez a szint mindenütt elszikesedett. Ezen a 82,5-83,5 m-es szinten találhatók a békésszentandrási határ mészszegény, de meszezéssel jól javítható kis szóda tartalmú szikes talajai. Itt megkülönböztethető a felső 20-25 cm vastag kifakult kilúgozási szint és alatta feltűnő mélyen, 120-130 cm mélyen a sötétszínű, szurokszerű felhalmozódási szint, amely átmegy a mészgöbecses agyagos márgába. A 83,5 m-nél magasabban fekvő földek az áradástól teljesen mentesek voltak, ezen a szinten már az altalajvíz mélyebb állása miatt a lemosott sók a száraz meleg évszakban sem jutottak vissza a feltalajba. Ezért a 83,5 m-es szinten felül fekete vagy sötétbarna (csernozjem) többnyire szélhordta mezőségi agyagtalaj képződött, mint típusos semiarid talaj. A feltalaj humusztartalma 3-4 %, vastagsága néhány dm.
A vidék teljesen sík, csak itt-ott emelkednek ki boglya alakú természetes és mesterséges halmok, melyek az alluviális térszínből kiemelkedő pleisztocén hátságokon vannak.